Martinez

Egy karakteres London Dry Gin különösen jó választás, mivel borókás és citrusos jegyei az édes vermut mellett is érezhetők maradnak.

Válasszon minőségi, kellően összetett gyógynövényes és kesernyés karakterű édes vermutot, amely ellensúlyozza az édességét. A vermut meghatározó szerepet játszik ebben a receptben, ezért fontos a frissessége. A felbontott palackot tartsa hűtőszekrényben.

A Maraschino likőrt mértékkel használja. Sokkal szárazabb és összetettebb a hagyományos cseresznyelikőrnél, és cseresznyés, virágos, valamint enyhén diós jegyekkel gazdagítja az italt.

Végül adjon hozzá narancsos bittert. Mindössze két löttyintés citrusos aromát és fűszerességet kölcsönöz az italnak, miközben harmonikusan összekapcsolja a gint, a vermutot és a Maraschinót.

A Martinez koktélhoz elegendő gin szükséges, hogy megőrizze határozott botanikus karakterét, miközben a vermut is ugyanolyan fontos szerepet kap.

A 45 ml gin és 45 ml édes vermut gazdag, klasszikus egyensúlyt teremt. Az 5 ml Maraschino likőr összetettebbé teszi az italt anélkül, hogy elnyomná, míg a 2 löttyintés narancsos bitter kiemeli az édesebb összetevők karakterét.

A megfelelő hígítás ugyanilyen fontos. A bőséges jéggel történő keverés lágyítja az alkoholérzetet, és kibontakoztatja a botanikus és gyógynövényes ízeket anélkül, hogy a koktél vizessé válna.

A Martinez pontos eredete bizonytalan, de a koktél különböző változatai már az 1880-as években megjelentek amerikai bartenderkönyvekben. Egy jelentős korai nyomtatott recept O. H. Byron 1884-es The Modern Bartender's Guide című könyvében található, míg Jerry Thomas nagy hatású bartenderkézikönyvének egy későbbi kiadásában szerepeltette a Martinezt.

A koktélt gyakran említik annak a fejlődési folyamatnak a részeként, amely végül a modern Martini megszületéséhez vezetett. A kettő közötti pontos kapcsolat továbbra is vita tárgya, a receptek azonban jól mutatják az átmenetet az édesebb, vermutközpontú ginkoktéloktól a később népszerűvé vált, egyre szárazabb Martini-változatok felé.

A Martinez nem a mai Dry Martini ízvilágát idézi, hanem egy régebbi koktélstílust őriz: testesebb, édesebb és aromásabb.

A Martinez koktélt keverni kell, nem rázni.

A keverés lehűti és hígítja a koktélt, miközben megőrzi annak selymes textúráját és tiszta megjelenését. Öntse az összes folyékony hozzávalót egy keverőpohárba, adjon hozzá 150 g jeget, majd keverje körülbelül 20–25 másodpercig.

Azonnal szűrje egy lehűtött coupe-pohárba, hogy az ital hidegen, de túlzott hígulás nélkül kerüljön a pohárba.

Tartsa a vermutot hűtőben. A vermut boralapú, és felbontás után változni kezd. A hűtés segít megőrizni frissességét.

Ne vigye túlzásba a Maraschinót. Jellegzetes ízű, ezért kis mennyiségben inkább komplexebbé kell tennie a koktélt, nem pedig erőteljes cseresznyeízt adnia neki.

Próbálja ki Old Tom ginnel. A Martinez egyes történelmi és modern változatai a lágyabb, kissé édesebb Old Tom gint használják.

Módosítsa a gin és a vermut arányát. A több ginnel készülő Martinez szárazabb és fűszeresebb karakterű lesz, míg több vermuttal gazdagabb, lágyabb italt kap.